A menyegzőn nincsenek tartalék ruhák

A ruha, amelyben megmaradhatsz a Király lakomáján, nem fogason vár rád az ajtó mellett. Isten arra hív, hogy már most öltsd fel az új embert, hogy késznek találjanak, és olyan öltözeted legyen, amilyen az Úr Jézusnak van.

Az Úr Jézus egyszer elmondott egy példázatot, amely így kezdődik: „Hasonlatos a mennyeknek országa egy királyi emberhez, a ki menyegzőt szerze az ő fiának.” (Máté 22:2) Az elsőként meghívottak nem akartak eljönni. Ekkor a király kiküldte szolgáit az utak elágazásaihoz. Azok összegyűjtötték mindazokat, akiket csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, amíg meg nem telt a lakodalmas ház.

Aztán eljött a pillanat, amelyet senki sem kerülhet el:

„Mikor pedig beméne a király, hogy a vendégeket lássa, ott egy embert láta, a kin nem vala menyegzői ruha. És monda néki: Barátom, mimódon jöttél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.” (Máté 22:11-12)

Ez az ember is bejutott a menyegzőre. Ott ült a vendégek között, és azt hitte, szívesen látják. Csakhogy nem volt rajta az a ruha, amelynek rajta kellett volna lennie. A király megparancsolta, hogy kötözzék meg, és vessék ki a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lészen.

A példázat megmutatja, hová vezet Isten országa: egy menyegzőre, a Király lakomájára. Azt is megmutatja, hogy nem elég bent lenni a teremben. Menyegzői ruha nélkül senki sem maradhat a lakomán. Ezt a ruhát pedig nem a végén kapja meg az ember készen. Mindenki előre készíti el a magáét.

Sokan másképp képzelik el a történetet. Azt mondják, a ruha már ott volt, egy fogasra akasztva az előtérben, és az az ember elment mellette, észre sem véve, hogy fel kellett volna öltenie. Szerintük a ruhát csak azért kapjuk, hogy eltakarja bűnös állapotunkat: kívülről fehérek vagyunk, még ha alatta piszkosak maradunk is, a régi ruhába öltözve. Isten nem így cselekszik. Először azt kéri, hogy vessük le a régi ruhát, hogy felöltözhessünk. Ha az Úr a régi emberbe öltözve talál minket, van-e még esélyünk?

A Biblia végén egy másik menyegző is megjelenik. Ott valaki készen érkezett:

„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki; mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adaték néki, hogy öltözzék tiszta és fényes gyolcsba; mert a gyolcs a szentek igaz cselekedetei.” (Jelenések 19:7-8)

Ezekben a szavakban két dolog áll együtt. A feleségnek „adaték” a ruha, tehát a ruha ajándék. Mégis ő maga „elkészítette magát”. Isten ajándékán nekünk is munkálkodnunk kell. Maga a ruha pedig a szentek igaz cselekedeteiből készül. Amikor eljön a menyegző, a feleségnek már fel kell készülnie, és felöltözve kell találtatnia, nem mezítelenül.

Isten elvégzi a maga részét, és szeretettel végzi. Jeruzsálemnek ezt mondja: „És elmenék melletted, és láttalak, és ímé, a te időd a szerelem ideje vala, és kiterjesztém rád ruhám szárnyát, és befedezém mezítelenségedet, és megesküvém néked, és szövetségre lépék veled, ezt mondja az Úr Isten, és enyém lőn.” (Ezékiel 16:8)

Vannak, akik itt megállnak, és mindent Istenre hagynak. Az ő része volna, hogy felöltöztessen minket, a miénk pedig csupán az, hogy kegyelméért könyörögjünk. Az ő hívása azonban ennél tovább megy:

„És felöltözzétek amaz új embert, a mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (Efézus 4:24)

A példázatbeli embernek volt helye a vendégek között, de ruhája nem volt. Ugyanígy volt a szárdiszi gyülekezettel is. Az Úr ezt mondja neki:

„Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Légy vigyázó, és erősítsd meg a többieket, a kik halófélben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet teljeseknek az Isten előtt.” (Jelenések 3:1-2)

„Az a neved, hogy élsz” azt jelenti: menyegzői ruhás ember hírében állsz, de valójában a régi ruhába vagy öltözve, és halott vagy. Mintha az Úr azt mondaná neki: „Nincs mibe felöltöztesselek.”

Itt könnyű tévedni. Vannak, akik azt mondják, hogy csak a halálunk után változunk el. Akkor kapnánk meg a dicsőséges testet, akkor lennénk tökéletessé téve, és az lenne a ruha, amelyben a menyegzőn ülünk. De ha nincs rajtad a ruha, nincs honnan elővenned. A menyegzőn nincsenek tartalék ruhák. Mindenkinek megvan a maga ruhája, és a ruhádat előre készíted el, ahogyan a Bárány felesége is elkészítette magát. Amikor a király belépett a terembe, a példázatbeli embernek már nem volt honnan ruhát szereznie. Ezért hallgatott el.

Ugyanez a feltétel jelenik meg, amikor a mennyei hajlékról van szó:

„Mert hiszen ebben fohászkodunk is, kívánván felölteni a mi mennyei házunkat; ha ugyan felöltözve és nem mezítelenen fogunk találtatni.” (2Korinthus 5:2-3)

A mennyei hajlékot akkor kapjuk meg, ha felöltözve találtatunk. Ez a ruha nem akármilyen ruha. Az Úr Jézus a Vőlegény, az övéi pedig a menyasszony. Aki leveti a régi embert és felölti az új embert, eljut ahhoz az öltözethez, amely magának az Úr Jézusnak van.

A menyegzői ruha most készül, igaz cselekedetekből, nem abban a pillanatban, amikor a Király belép. Hagyjuk el a régi ruhát, és öltözzünk az újba, hogy annak öltözetét viseljük, aki meghívott minket a menyegzőjére. Akkor nem hallgatunk el, mint a példázatbeli ember, hanem együtt örvendezünk a menyasszonnyal, aki elkészítette magát. Az Úr segítsen ebben minket!

Hozzászólások

Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.