Sokan közülünk szeretnénk eljutni oda, részesei lenni Isten országának, ennek az országnak a lelki értékei azonban a legtöbb embert nem érdeklik, mert összeegyeztethetetlenek az életmódunkkal. Isten értékei azt kívánják tőlünk, hogy mondjunk le sok olyan dologról, amely eddig nagyon hasznos volt az életünkben.
Már kisgyermekkorunktól kezdve, hogy elérjük a kitűzött célt, kisebb-nagyobb mértékben ehhez a szabályhoz igazodunk: „a cél szentesíti az eszközt”. Iskolásként puskázunk, másolunk, hazudunk… Felnőttként aztán sok mást is bevetünk: ravaszságot, kenőpénzt, veszekedést, haragot…
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs olyan ember, aki soha ne hazudott volna. Hazudunk, ha elkésünk a munkából, ha később érünk haza, ha állást keresünk, ha kereskedünk… Könnyű belátni, hogy aki lemond a hazugságról, annak meg kell fizetnie az árát: elveszíti azokat az előnyöket, amelyeket a hazugság hoz.
Mindannyiunk számára van még egy igen nagy értékű dolog: az önzés, az önszeretet. Születésünktől fogva minél többet akarunk csak magunknak, és aztán egész életünk csak e körül forog.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az önszeretet nincs ott Isten országának értékei között, hiszen éppen ellentéte annak az önzetlen szeretetnek, amely ebben az országban uralkodik. (A szeretet hosszútűrő, kegyes; … nem keresi a maga hasznát. 1Korinthus 13:4–5)
A világban a dolgokat „valaki” úgy rendezte el, hogy ha boldogulni akarunk ebben az életben, kísértést érzünk olyan eszközök használatára, amelyek nincsenek meg Isten országában. Sátán ugyanúgy jön hozzánk, ahogyan az Úr Jézushoz is odament, és különféle „előnyökkel” kísért, hogy a hálójába csaljon. (Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Máté 4:9)
Úgy intézi a dolgokat, hogy amikor halljuk az ország igéjét, és a régit fel szeretnénk cserélni az ország új dolgaira, már annyira belegabalyodtunk a régiekbe, hogy nem tudunk változtatni. (… a könnyen környülálló bűnt. Zsidók 12:1)
Hogy megálljuk a helyünket ebben az életben, és elfogadható életszínvonalunk legyen, sokan engedünk Sátán ajánlatainak.
Olyan dolgokat kínál, amelyekhez nem férünk hozzá, és amelyekre vágyunk, de azzal a feltétellel, hogy valótlansághoz, lopáshoz, ajándékhoz, kenőpénzhez, ravaszsághoz folyamodunk. Nézzünk néhány példát arra, hogyan kerülünk Sátán hálójába a hazugsággal párosult lopás kínálta előnyök révén. Ezek az előnyök lehetnek aprók, jelentéktelenek, de egészen nagyok is.
Egyik példa a feketemunka, a „sötétben” végzett munka, vagyis amikor bejelentett munkaszerződés nélkül dolgozunk, vagy papíron kisebb fizetéssel, a különbözetet pedig adózatlanul, zsebbe kapjuk. Ennek a „fekete ajánlatnak” az előnye az, hogy akár a dupláját is megkereshetjük. Aki ilyen helyzetben van, annak rendkívül nehéz lenne lemondani erről a „régi” dologról, mert a jövedelme a felére csökkenne, és az élete sokkal nehezebbé válna.
Hogy jobb életszínvonalat biztosítsunk magunknak, szinte mindannyian elvégzünk valamilyen iskolát, amelynek végén oklevelet, képesítést kapunk, és ez később hasznunkra lesz az életben. Megfigyelhetjük, hogy az iskolai vizsgákon, amelyek az oklevél megszerzéséhez szükségesek, Sátán előáll egy ajánlattal, amelynek sokan engednek.
Segít megszerezni az oklevelet, ha puskázunk, vagyis lopunk, és ezzel lemondunk az igazságról. Aztán segít jó állást találni, azzal a feltétellel, hogy a felvételkor bemutatjuk azt, amit lopással szereztünk. Ám ha olyan oklevelet vagy bizonyítványt mutatunk be, amely azt igazolja, hogy megvannak az adott állás betöltéséhez szükséges ismereteink,
akkor hazugságban fogunk élni. (És semmi tisztátalan be nem megy abba, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik. Jelenések 21:27)
Azzal, hogy aztán használjuk és élvezzük, amit lopással és hazugsággal szereztünk, saját magunkat láncoljuk a gonoszság olyan láncára, amelyből sokan már nem tudnak kiszabadulni. (Mert minden tolvaj … és minden hamisan esküvő … kigyomláltatik. Zakariás 5:3)
Egy másik példa arra, hogyan esünk Sátán csapdájába: az ajánlat, hogy ajándékkal és hazugsággal korábban mehessünk (rokkant)nyugdíjba. A hazugság azonban, amelyhez az állam megkárosítása, majd jogtalan jövedelem felvétele társul, lelkileg végzetes következményekkel jár.
Ha az, aki ebben a helyzetben van, egyszer meg akar térni, nagy zsákutcába kerül, mert nem léphet be Isten országába anélkül, hogy vissza ne adná a csalással és hazugsággal szerzett pénzt. Az Úr ugyanis mindenkitől, aki az igazság országában akar élni, megkívánja, hogy adja vissza mindazt, amit sötét múltjában tisztességtelen úton szerzett. (… és térítse meg az ő vétkét teljesen, és annak ötödrészét is adja hozzá, és adja annak, a ki ellen vétkezett. Ha pedig nincsen annak az embernek rokona, a kinek a vétket megtéríthetné, akkor a vétekért való térítés az Úrnak adassék. 4Mózes 5:7–8)
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy igazságban élünk, ha olyan tisztességtelenül szerzett javakat élvezünk, amelyekkel az államot vagy másokat megkárosítottunk. (Jaj annak, a ki gonosz nyerekedéssel nyerekedik házának … Gyalázatot végeztél házadnak, … és vétkeztél lelked ellen. Mert a kő is kiált a falból, és a fa-gerenda felel néki. Habakuk 2:9–11)
Egy másik jelentős anyagi előny, amelyet Sátán kínál, az, hogy sok szolgáltatást olcsón vehetünk igénybe. A feltétele az, hogy elfogadjuk: olyanokkal dolgozunk, akik ellopják az adót, vagyis nem adnak számlát az elvégzett munkáról. Ha ezeket a szolgáltatásokat szabályosan adóznák, a háztartás kiadásai 20–30%-kal nőnének, és ezt sokan közülünk nehezen tudnák elviselni. Néhány ezek közül: a házépítés, a festés, a fűtés-, villany- és vízvezeték-szerelés, a lakásbérlés, az autójavítás, a mezőgazdasági munkák – szántás, vetés, aratás… –, a tűzifa megvásárlása és felvágása, a kútfúrás…
Az Írás megmondja, hol állunk, amikor ilyesmit teszünk. (A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Mit beszélsz az én rendeléseimről, és mit veszed szádra az én szövetségemet? Holott te gyűlölöd a fenyítéket, és hátad mögé veted az én beszédeimet. Ha tolvajt látsz, barátkozol vele, és a parázna emberekkel van a te részed. Zsoltárok 50:16–18; A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az ő lelkét. Példabeszédek 29:24)
Az adó meg nem fizetése mindkét félnek anyagi előnyt hoz, a vevőnek és az eladónak is. Ha ezer lej (nagyjából hetven-nyolcvanezer forint) értékű tűzifát veszel számla nélkül, akkor a 19%-os áfa, vagyis 190 lej a zsebedben marad – ez jelentős összeg annak, akinek kicsi a jövedelme.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy sokan azok közül is, akik „újjászületettnek” vallják magukat, foglyai a gonoszság e láncának.
Az adó meg nem fizetése azt mutatja, hogy nem szeretjük és nem keressük az odafelvalókat, Isten országának igazságát. (Azért fizettek adót is; mert Isten szolgái ők … Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok. Róma 13:6–7)
Ha ilyesmit teszünk, és közben azt mondjuk, hogy a világosság fiai vagyunk, hazudunk, és nem az igazságot éljük. (Ebben nyilvánvalók az Isten fiai és az ördög fiai: minden, a ki nem cselekszik igazságot, nem az Istentől van. 1János 3:10; Ha tehát a benned levő világosság sötétség, mily nagy akkor a sötétség! Máté 6:23)
Az ajándék, a kenőpénz egy másik régi dolog, amelyet ma sok helyen gyakorolnak, még a szemetesekkel szemben is. Ha lemondunk róla, mindenféle nehézségünk támad, a legnehezebb pedig a kórházban lesz, ahol elhanyagolás és szenvedés vár ránk. Ha azonban elfogadjuk a kórházi ágyon való szenvedést, mert nem adunk hálapénzt, akkor ezt megkoronázza a gyümölcse, a hosszútűrés. (… a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásnak pedig tökéletes munkája legyen, hogy legyetek tökéletesek. Jakab 1:3–4)
Ahhoz, hogy az igazság országában éljünk, Isten azt kívánja tőlünk, hogy mondjunk le a régi dolgokról, amelyek e világ folyására jellemzők, még ha veszteség ér is, és cseréljük fel őket az Ő országának új dolgaival.
Hogy legyen indítékunk lemondani a régiekről, ott van előttünk az örök élet ígérete és az igazság országának értékei, amelyek nyugalmat és békességet hoznak a léleknek. (Mert az Isten országa nem evés és ivás; hanem igazság és békesség és öröm a Szent Lélek által. Róma 14:17)
Ha Isten országában akarunk lenni, le kell mondanunk az adó ellopásáról, a régi dolgokat fel kell cserélnünk az ország új dolgaival, és nem szabad kívánnunk azt, ami nem a miénk. (A ki lopott, többé ne lopjon. Efézus 4:28; Adjátok meg azért a mi a Császáré, a Császárnak. Máté 22:21; … ne kívánd … semmit, a mi a te felebarátodé. 5Mózes 5:21)
Amikor elhatározzuk, hogy többé nem élünk ezekkel a régi dolgokkal, hanem megfeszítjük őket, elveszítjük azokat az anyagi előnyöket, amelyek eddig a miénk voltak. Nehézségek támadnak az életünkben, lesznek nehéz helyzetek, de megéri megpróbálni. (E világon nyomorúságtok lesz; de bízzatok: én legyőztem a világot. János 16:33)
Amikor jönnek a nyomorúságok, az Úr Jézus azt mondja, hogy valami igen drága dolgot ad nekünk: az Ő békességét és nyugalmát. (És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. Ézsaiás 32:17)
Akik megértik az odafelvaló ország értékeit, és elhatározták, hogy lemondanak a régi dolgokról, bízzanak abban, hogy Isten nem hagyja el őket, és megadja nekik mindazt, amire nap mint nap szükségük van. (Hanem keressétek először Isten országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6:33; … elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. Zsidók 13:5)
Akik meghívást kaptak Isten országába, azoknak a többsége nem hajlandó megfizetni ezt az árat, amely sokszor túl nagynak tűnik nekik. Ki kell azonban mondanunk, hogy ezek a dolgok távol tartják őket az országtól. Isten figyelmeztet: aki vétkezik, nem ismeri Istent. (Valaki vétkezik, nem látta őt, sem nem ismerte őt. 1János 3:6)
Ég és föld a különbség aközött, aki kényelmesen elvan a bűnben, és aközött, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot.
Ha eddig nem engedelmeskedtünk az Isten által rendelt felsőbbségnek, ha feketén dolgozunk, vagy úgy vezetünk, hogy fütyülünk a közlekedési szabályokra, ha a világ televíziója, internete a táplálékunk, ha rosszat beszélünk másokról… akkor még a régi állapotban vagyunk, amelyben a bűn életmód, és még nem születtünk Istentől. (Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak: mert nincs hatalmasság, hanemha Istentől; és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene. Róma 13:1–2; Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. 1János 2:16) Meg kell értenünk, hogy még ha sok vallásos dolgot cselekszünk is – járunk a gyülekezetbe, imádkozunk, nyelveken szólunk, prófétálunk –, de nem az igazságot keressük, Isten azt mondja: nem ismer minket! (Nem minden, a ki ezt mondja nékem:
Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket … És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Máté 7:21–23)
Ha a Szentlélek nem győzött meg minket bűnös állapotunkról, akkor nem történt meg az újjászületés. Az első, amit a Szentlélek abban tesz, aki örömmel fogadja Isten igéjét, hogy meggyőzi őt bűnös állapotáról. Ez a kezdet. A Lélek nem lakhat úgy az emberben, hogy erről az állapotról meg ne győzné. (És az [a Szentlélek] eljővén, meggyőzi a világot bűn, igazság … felől. János 16:8)
Az Írás világos különbséget tesz a sötétség és a világosság között. Annál, aki a világosságban jár, a bűn már nem életmód. Arról ismerszik meg, hogy lemond a régi dolgokról, és éhezi és szomjúhozza az igazságot, a tisztaságot. (Valaki az Istentől született, nem cselekszik bűnt, mert az ő magva benne marad; és nem vétkezhetik, mert az Istentől született. 1János 3:9)
Vigyázzunk, nehogy összetévesszük azt az igaz, felülről született embert, aki elbukik, azzal, aki még nem mondott le a sötétség országának dolgairól. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nincs bűn nélküli ember, és ne ezzel mentegessük, hogy kényelmesen elvagyunk a sötétség dolgaiban. (A ki a bűnt cselekszi, az ördögtől van. 1János 3:8)
Ég és föld a különbség aközött, aki sötétségben él, és nem engedelmeskedik az Isten által rendelt felsőbbségnek, és aközött, aki engedelmeskedik, de vigyázatlanságból tévedésbe, bűnbe esik.
Az első esetben folytonos vétkezésről és a sötétségben, a régi dolgokban, Isten nélkül való járásról beszélhetünk, még ha azok közé tartozunk is, akik azt mondják, hogy megtértek Istenhez. (Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, hazudunk… 1János 1:6; A ki a bűnt cselekszi, az ördögtől van. 1János 3:8)
A második esetben véletlen, nem akart vétkezésről beszélhetünk. Ilyenkor a bűn megvallása által lehetséges a megtisztulás az Úr vére által. (Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1János 1:7)
Az Írás nagyon világosan megmondja, hogyan vizsgálhatjuk meg magunkat. Ha új teremtés vagyunk, a régiek elmúltak. (Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. 2Korinthus 5:17–18)
Az ellenállás magatartása Egy másik régi dolog, amelyről nehéz lemondanunk, és amely sok bajtól megkímél, az ellenállás azzal szemben, aki ártani akar nekünk. Ha valaki el akarja venni, ami a miénk, vagy meg akar alázni, az embernek többféle megoldás is kéznél van, hogy ezt megakadályozza. Lehet ez egyszerű ellenkező gesztus, keményebb válasz, dühkitörés, de lehet a rendőrség vagy a bíróság segítségül hívása is.
Vegyünk egy példát: este hazaérünk a munkából, és valaki elfoglalta a parkolóhelyünket. Elégedetlenségünk jeléül felhajthatjuk az ablaktörlőjét. Lehet, hogy nem törődik vele, és megint odaáll. Akkor fenyegető cédulát hagyunk neki… vagy felhívjuk a 112-t.
Ha a probléma megoldására a világ eszközeihez, az ellenálláshoz nyúlunk, megtaláljuk a megoldást; ha viszont le akarunk mondani az ellenállásról, és az odafelvalókhoz, a nem-ellenálláshoz folyamodunk, akkor nem marad más, mint hogy megaláztatást szenvedjünk.
Talán kisebb dolgokban (ha valaki elénk tolakszik az orvosnál) hajlandók vagyunk nem ellenállni, de ha anyagi biztonságunk vagy testi épségünk forog kockán, akkor megváltoznak a prioritások, és már nem látjuk tisztán az ország értékeit.
Ha azonban Isten jelenlétében akarunk lenni, és az Ő békességében akarunk élni, el kell fogadnunk annak az árát, hogy lemondunk erről a csak nyugtalanságot hozó régi dologról, és felcseréljük az Úr tanításával. (Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak. Máté 5:38–39)
Ha nem értjük meg, hogy üdvösségünket végig kell munkálnunk, és fel kell nőnünk a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére, ha nem értjük meg, hogy Isten országában igazságban kell élnünk, a békesség embereinek, hosszútűrőknek, szeretetteljeseknek kell lennünk, akkor megtartunk néhány régi dolgot, hogy megóvjon a bajtól.
Megtartunk egy kis ellenállást, hogy könnyítsünk magunkon, amikor minden oldalról szorongatnak, megtartunk egy kis ravaszságot, egy féligazságot, a feketemunkát, a kenőpénzt…
Ahhoz azonban, hogy bemenjünk Isten országába, el kell adnunk mindenünket, le kell mondanunk minden régi dologról, hogy megvehessük azt a kincset, azokat az új dolgokat, amelyekkel a régieket felcserélhetjük. (Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedő emberhez, a ki szép gyöngyöket keres. Mikor pedig talált egy igen drága gyöngyöt, elmenvén, eladta mindenét, a mi vala, és megvevé azt. Máté 13:45–46; Hanem keressétek először Isten országát, és az ő igazságát… Máté 6:33)
Aki az ország mellett dönt, annak Isten hatalmas kezére kell bíznia magát, és Ő munkálkodni fog. Ő jelöli ki számunkra az utat, amely békességre, hosszútűrésre, szeretetre vezet… (Ennekokáért üdvözítheti is teljesen. Zsidók 7:25)
Hozzászólások
Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.