Sátán a történelem során mindenféle cselt felhasznált, hogy megakadályozza az embert abban, hogy megértse, milyen célja van vele Istennek. Ahol a búcsúcédulákkal vagy az alamizsnával nem tudta megtéveszteni az embert, ott a kereszten hozott áldozatba vetett hittel állt elő, és annak szerepét hangsúlyozta, azt állítva, hogy ez az egyetlen megoldás, amely által üdvözülhetsz.
Ugyanarra a kételyre építve, amelyet Évába is becsempészett ezzel a kérdéssel: „Csakugyan azt mondta az Isten?”, és kihasználva azt, hogy nincs ember bűn nélkül, munkálkodott, és kételyt ültetett az emberek elméjébe, elhitetve velük, hogy lehetetlen eljutni a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.
A legtöbbek szívébe kételyt csempészett, azzal ámítva őket, hogy nem lehet betölteni az Úr parancsát, amely így szól: „Legyetek tökéletesek”. (Legyetek azért ti tökéletesek, miképen a ti mennyei Atyátok tökéletes. Máté 5:48)
Szüntelenül azon munkálkodott, hogy az ember ne értse meg Isten célját, és így ne kezdje el a tanítványi életet Krisztus iskolájában.
Megalapozott-e az üdvösség pusztán a bűnök bocsánata által?
Jó, ha mindannyian feltesszük magunknak a kérdést: van-e bibliai alapja annak a tanításnak, amely szerint „az üdvösség pusztán a bűnök bocsánatára korlátozódik”?
Hogy tévútra vezessen bennünket, Sátán a Szentírás igazságának csak egy részét használta fel, és az evangéliumnak csak egy részét hozta el az embernek, ugyanúgy, ahogyan kétezer évvel ezelőtt is tette, amikor a pusztában megkísértette Isten Fiát. Így Isten igazságának csupán egy részét adja nekünk, mintha az volna az egyetlen igazság, és elhiteti, hogy az ember üdvössége a bűnök bocsánatára szűkül le.
Sátán teljes erővel azon dolgozik, hogy kivegye Isten tervéből a szentek növekedésének és tökéletesedésének munkáját, és azzal téveszti meg az embert, hogy az üdvösséghez nincs szükség a jellem tökéletességére.
Így elhitette az emberekkel, hogy még ha szent és tiszta életet élnek is, a tökéletesség nem lehetséges (a bűnt nem lehet legyőzni). Azzal ámította őket, hogy ha törekednek is a megszentelődésre, az legfeljebb jutalmat biztosíthat számukra, de nem teszi őket alkalmassá az Isten országára, mert az ember csak kegyelemből üdvözülhet, puszta észbeli hit által, cselekedetek nélkül. (Efézus 2:8)
Ezzel a hamis tanítással felszámolta a tanítványságot és Krisztus iskolájának (az Ő tanításainak) jelentőségét, azzal tévesztve meg az embert, hogy ezek nem részei az üdvösség tervének. Így juttatta az embert oda, hogy többé ne tulajdonítson jelentőséget Krisztus parancsolatainak és a Lélek megszentelő munkájának. (…a Lélek megszentelése által. 1Péter 1:2)
Így ez alatt a kétezer év alatt egész nemzedékeket csapott be azzal, hogy a tökéletesség nem lehetséges, és azt a tanítást kínálta az emberiségnek, hogy az üdvösség a bűnök bocsánatában áll.
Láthatjuk, milyen jól sikerült neki. Azoknak a többsége, akik ma a keresztyén nevet viselik, megáll a nagy ár nélküli üdvösségnél, a „bűnbocsánat tanánál”.
Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor azokra nézünk, akik azt hiszik, hogy „újjászülettek”, a hitéletük mégis csődöt mondott. Ők maguk is elismerik, hogy nincs győzelmük a bűn felett, nincs bennük a Lélek gyümölcse, mégis meg vannak győződve arról, hogy az Úr irgalmából részesülnek az üdvösségben, mert hittek a kereszten hozott áldozatban.
Ez a cikk a Krisztus képére átformálva című füzetből származik, amely ingyenesen elérhető online, .pdf formátumban.
Tovább a következő cikkhez: A nagy vallási mozgalmak – A sötétség birodalma
Hozzászólások
Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.