Az Írás azt mondja, hogy aki teljes szívéből szereti Istent, megtagadja önmagát, és tanítványi szövetségre lép vele, az új teremtéssé lesz, és átvitetik a dicsőség országába. (Ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába, kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűneinknek bocsánata […]

Az Írás azt mondja, hogy aki teljes szívéből szereti Istent, megtagadja önmagát, és tanítványi szövetségre lép vele, az új teremtéssé lesz, és átvitetik a dicsőség országába. (Ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába, kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűneinknek bocsánata. Kolossé 1:13–14)

Annak az embernek minden újjá lesz, és ezek a dolgok felülről, az Ő országából valók. (Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig az Istentől van. 2Korinthus 5:17–18)

A felülről való dolgok, amelyeket Isten azért készített, hogy azokban járjunk, teljesen különböznek a világ dolgaitól; olyan dolgok ezek, amelyek el sem jutnak a lelkileg halott ember elméjéig. (A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. 1Korinthus 2:9)

A felülről való dolgok, bár oly egyszerűek, éppen ellentétesek azzal, amit az ember keres; sokunknak bolondságnak tűnnek. (Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok néki. 1Korinthus 2:14) Az Úr Jézus példaként Jeruzsálem városát hozza elénk, amely nem ismerte fel az általa hozott mennyei dolgokat, pedig azok békességet adhattak volna neki. (Vajha megismerted volna te is, csak e te napodon is, a mik a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől. Lukács 19:42)

Ezzel a kijelentéssel az Úr Jézus a legkomolyabban figyelmeztet bennünket, hogy sokan közülünk ugyanígy járnak majd. A legtöbb ember számára a hit Zsidók 11:1-ben olvasható meghatározása titok marad. (A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Zsidók 11:1)

A legtöbben úgy gondolják, hogy rendíthetetlenül kell bízniuk azokban az anyagi dolgokban, amelyek Isten országában lehetnek, vagy Isten ígéreteiben. Kevesen értik meg, hogy rendíthetetlenül azokban a mennyei dolgokban kell bíznunk, amelyek Isten országának lelki életét érintik. (Ha a földi dolgokat mondtam néktek, és nem hiszitek, mimódon hiszitek majd, ha a mennyeieket mondom néktek? János 3:12)

Isten országának dolgait az Írásban „az Isten dolgai” vagy „a Lélek dolgai” néven találjuk. Ezek a dolgok hűen tükrözik az ország természetét és Isten szívét is.

A felülről való dolgok két csoportba sorolhatók. Az elsőben Krisztus parancsolatai vannak, ezek a nyersanyag; a másodikban azok a dolgok, amelyek a Lélek gyümölcsét alkotják, és ezek a végtermék. A Szentlélek arra indít, hogy megtartsuk az Úr parancsolatait, és ha engedjük, hogy Ő vezessen, eljutunk a Lélek gyümölcséhez. Sokan hallottak a Lélek gyümölcséről, de kevesen tapasztalták meg, milyen a felülről való dolgokban járni, amelyek a Lélek gyümölcsei. Ezeket csak akkor ismerhetjük meg valóságosan, ha megtapasztaljuk őket Krisztus parancsolatainak megtartása által, mert ezek a parancsolatok a felülről való dolgok nyersanyaga. (A parancsolat czélja pedig a szeretet. 1Timótheus 1:5; És az a szeretet, hogy az Ő parancsolatai szerint járjunk. 2János 1:6)

Az Írás arra int, hogy Isten országának dolgait, a felülről valókat keressük, ne a földieket, a lentieket, mert ezek a dolgok formálják át a jellemünket, és ezek hoznak békességet. (Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, a mik odafelül vannak. Az odafelül valókkal törődjetek, nem a földiekkel. Kolossé 3:1–2)

Ahhoz azonban, hogy a felülről való dolgokkal törődj, és azokat keresd, az elsődleges feltétel az, hogy ismerd őket. Szomorúan látjuk, hogy sokak számára Isten országa és annak dolgai titok maradnak, és nem jutnak el a megismerésükig.

Ha jobban megfigyeljük, észrevesszük, hogy azok közül, akik újjászületettnek (új teremtésnek) mondják magukat, a legtöbben csak a régi, földi dolgokkal törődnek, és csak azokat keresik.

Kedves olvasó, te is közéjük tartozol? Ha így van, nagy veszélyben vagy!

Pál apostol siratja ezeket az embereket, mert a végük a veszedelem. (Mert sokan járnak másképen, a kik felől sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei: kiknek végök a veszedelem, kiknek istenök a has, és a kiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik a földiekkel törődnek. Filippi 3:18–19)

Ezek a felülről való dolgok, amelyeket Isten azért készített nekünk, hogy bennük járjunk, bolondságnak tűnnek a természeti, érzéki ember szemében; sokan azért nem keresik őket, mert nem értik, hogy ezek visznek el a jellem tökéletességére.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy csak az az érzéki ember, aki nem ismeri Isten Igéjét. Érzéki ember mindenki, aki elutasítja a Lélek dolgait, és nem azokban jár, még ha megkeresztelkedett is, és azt mondja, hogy felülről született. (Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok néki. 1Korinthus 2:14; Máté 13:19)

Az érzéki ember nem hajlandó lemondani egy „régi dologról” (például a feketemunkáról vagy az ellenállásról), amellyel elboldogul ebben az életben, egy olyan új dologért az országból, amely sok „bajt” hoz rá (a becsületességért, ami az adófizetéssel jár, vagy a nem-ellenállásért). Az érzéki ember nem adja oda „mindenét” olyasmiért, aminek nem érti az értelmét.

Mindnyájunknak meg kell azonban értenünk: ahhoz, hogy az ember méltónak találtasson az Istennel való együttlakásra, el kell jutnia az Úr Jézus jellemvonásainak elnyeréséig, vagyis a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékéig.

Vegyük példának a hosszútűrést, amely az Úr Jézus egyik jellemvonása, és Isten országának egyik igen fontos dolga. Kérdezzük meg magunktól: hogyan juthatunk el oda, hogy belevésődjön a jellemünkbe?

A Szentírás azt mondja, hogy végig kell járnunk a béketűrés iskoláját, amely tökéletes munkát végez; ezen az iskolán mindnyájunknak át kell mennünk, mert csak így jut el jellemünk a tökéletességre. (Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásnak pedig tökéletes munkája legyen, hogy legyetek tökéletesek és épek. Jakab 1:2–4)

Ahhoz, hogy eljussunk ehhez a szép jellemvonáshoz, az egyik dolog, amit tennünk kell, az, hogy ne álljunk ellen azoknak, akik rosszat tesznek velünk.

A nem-ellenállás a felülről való dolgok közé tartozik, és új életformává kell válnia számunkra. Amikor próbák és nyomorúságok jönnek, a gyakorlatban kell megélnünk, lelki atyáink nyomdokain járva, akik maguk is az Úr Jézus nyomdokain járnak. (1Korinthus 4:15)

Ha jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy sokan, akik azt hiszik, ismerik Istent, és azt hiszik, hogy „felülről születtek”, egészen természetesen élnek az „ellenállással” (a szavaktól egészen a bírósági perekig). Ez a földi dolgok egyike, amellyel sokan megoldják e világ számtalan gondját, és nem látják értelmét, miért kellene lemondaniuk róla.

Ahhoz, hogy valóságosan megismerjük Istent, le kell mondanunk a lentről való „ellenálló” magatartásról, és fel kell cserélnünk a nem-ellenállással. (És a ki veled pörbe akar szállni, és a te alsó ruhádat elvenni, engedd oda néki a felső ruhádat is. És a ki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Máté 5:40–41)

Azoknak, akik még nem gyakorolták a „nem-ellenállást”, ezt a mennyei tanítást, amelyet az Úr Jézus hozott, saját tapasztalatunkból mondhatjuk: csak így jutnak el abba az áldott helyzetbe, hogy megtapasztalják a hosszútűrést, amely az Úr Jézust jellemző vonások egyike.

A természeti ember menekül a szenvedés, a megaláztatás elől… pedig ez az Isten megismerésének és a jellem tökéletesedésének útja. Képzeljük el, hogy egy olyan munkaadónál dolgozunk, aki sérteget bennünket, levág a fizetésünkből, és túlórázni kényszerít. Mit tennénk?

Nagy örömmel fogadnánk ezt az alkalmat arra, hogy kimunkálódjék bennünk a hosszútűrés? Vagy elégedetlenkednénk, és ahányszor csak lehet, ellenállnánk, mindenkinek elpanaszolva, milyen nehéz helyzeten megyünk át? (Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez. Jakab 1:2–3)

Ha valaki megsért, és elönt a harag, mit teszel? Vizet veszel a szádba, hogy ne tudj megszólalni, ahogyan ma egyesek tanítják? Vagy nem állsz ellen, hanem a türelmet gyakorlod, ahogyan az Úr tanít minket? Ez az útja annak, hogy megismerjük az Úr Jézus hosszútűrését. (Ha jót cselekedvén és mégis szenvedvén tűrtök, ez kedves dolog Istennél. 1Péter 2:20)

Ha nem értjük meg, és nincs erős meggyőződésünk arról, hogy a nem-ellenállás a Lélek dolgai közé tartozik, amelyet embernek szíve meg sem gondolt, akkor biztosan nem adjuk el mindenünket, és nem mondunk le a haragról, amely a régi, lentről való dolgok egyike, és az élet megszokott rendjét biztosítja számunkra.

Csak ha teljes szívünkből szeretjük a hosszútűrést, amely a reménylett, felülről való dolgok közé tartozik, és kincsként keressük, csak ha a Lélek indítása és vezetése szerint élünk, csak akkor ismerjük meg; csak így jutunk el Isten szívének megismeréséig, és arra, hogy hasonlóvá legyünk hozzá. (Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent. János 17:3; És felöltözzétek amaz új embert, a mely Isten szerint teremtetett. Efézus 4:24)

Ha nem szeretjük és nem tartjuk meg a felülről való parancsolatot, amely azt mondja, hogy ne álljunk ellen azoknak, akik rosszat tesznek velünk, nem jutunk el a hosszútűrés megtapasztalásáig, még kevésbé a lélek békességéig és nyugalmáig. (Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Róma 8:6)

Hosszútűrés nélkül nem tudod megáldani azt, aki átkoz téged, nem lehetsz békességszerző, és ellenségednek sem tudsz enni adni. Akkor nem ismerjük meg Istent sem, aki hosszútűrő, irgalmas, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (Kegyelmes és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Zsoltárok 145:8; Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú. 2Mózes 34:6)

Ha eddig nem szerettük az Isten országában található mennyei dolgokat, vagyis az Úr Jézus tanítását, amely azt mondja, hogy ne álljunk ellen, ne pereskedjünk… ha nem gyönyörködünk az Ő parancsolataiban, akkor nem vonzanak bennünket a felülről való dolgok, és nem tartozunk az Ő országához. (Ha nem a te törvényed lett volna gyönyörűségem, elvesztem volna nyomorúságomban. Zsoltárok 119:92)

Ha még nem kerestük ezeket a felülről való dolgokat, és nem jártunk bennük, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a Szentlélek nem lakik bennünk, mert nem a Lélek dolgaiban járunk, és nem az Ő indítása szerint élünk. (Róma 8:6)

Nem beszélhetünk új kezdetről, újjászületésről, ha nem vetettük le a régi dolgokat, és nem szeretjük az ország új dolgait. (Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig az Istentől van. 2Korinthus 5:17–18)

Önvizsgálat:

– A nem-ellenállásban jársz, vagy az ellenállás az életformád? Kincsként keresed a hosszútűrést? Szeretnéd, hogy a hosszútűrés a jellemed része legyen?

Hozzászólások

Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.