A Szentírás Krisztus egyházát családként írja le, amelyben vannak csecsemők, gyermekek és szülők. Ebben a családban szoros kapcsolatban élünk egymással, és növekszünk, hogy hasonlóvá váljunk az Úrhoz. (Írok néktek, atyák, mivelhogy megismertétek azt, a ki kezdettől fogva van. Írok néktek, ifjak, mivelhogy legyőztétek a gonoszt. Írok néktek, gyermekek, mivelhogy megismertétek az Atyát. 1János 2:13)
Krisztus ennek az egyházi családnak a feje, és szeretettel gondját viseli. (Senki sem gyűlölte soha a maga testét, hanem táplálja és ápolgatja azt, miként az Úr is az egyházat; Efézus 5:29)
Nem hagyja magukra az újszülötteit, és nem engedi, hogy segítség nélkül nőjenek fel. Aki Istentől született, azt Krisztus családjába és iskolájába helyezi, hogy tanítványként növekedjék, amíg el nem jut a férfiúi korra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére. (És Ő adott némelyeket… pásztorokul és tanítókul, a szentek tökéletesbítése céljából… míg eljutunk mindnyájan… érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére. Efézus 4:11-13)
Az egyház, vagyis Krisztus teste a leghatékonyabb műhely, amely valaha is létezhet. Egyetlen célja, hogy az embert eljuttassa a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.
A mennyei fejedelemségek és hatalmasságok, amikor az egyház életét szemlélik, látják, milyen nagy Isten bölcsessége. (Hogy megismertessék most a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az anyaszentegyház által az Istennek sokféle bölcsessége, ama örök végzés szerint, a melyet végzett a Krisztus Jézusban. Efézus 3:10-11)
Az egyházban tanuljuk meg az önmegtagadást, az alázatot, a kegyességet; megtanuljuk, hogyan adjuk oda magunkat Krisztus szolgáiul, és megtanulunk igazságban élni, ahogyan Ő élt.
A család
Az Ő családjában arra tanítanak és abban segítenek bennünket, hogy úgy éljünk, ahogyan Ő élt, mert csak így vésődnek belénk az Ő jellemvonásai: a hosszútűrés, a jóság, a szelídség, a szeretet… Erre pedig csak az Ő iskolájában, vagyis az egyházban kerülhet sor. (A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt. 1János 2:6)
Ha figyelmesebben megnézzük, könnyen észrevehetjük, hogy mindaz, ami az ember üdvösségéhez tartozik, az újjászületéstől egészen a férfiúi korig, meglepően hasonlít ahhoz, amivel ebben a rövid földi életben is találkozunk.
Amikor egy gyermek a világra jön, születésének vagyunk tanúi, és ez nagyon hasonlít az Isten országába való újjászületéshez. (Mert ha tízezer tanítómesteretek volna is a Krisztusban, de nem sok atyátok van; mert a Krisztus Jézusban én szűltelek titeket az evangyéliom által. Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim. 1Korinthus 4:15-16)
A testi csecsemő nem választhatja meg, melyik családban nőjön fel: akiktől született, azok lesznek a családja. Hogy növekedjék, anyatejjel táplálják. Az újszülött számára minden vadonatúj. Mindent magába szív, amit a szüleitől lát és hall.
Az újszülött útja
Így van ez az újjászületettel is: lelki szülők családjába kerül (Krisztus testébe, vagyis az egyházba), akik csecsemőként lelki tejjel táplálják. (Nem szólhattam néktek… hanem mint… Krisztusban kisdedeknek. Téjjel tápláltalak titeket, nem eledellel. 1Korinthus 3:1-2)
Mindent magába szív, amit lelki szüleitől lát és hall. (A miképen tudjátok, hogy mint atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítottunk… 1Thesszalonika 2:11)
Kicsit később a testi gyermeket beíratják iskolába, majd egy idő után el is végzi azt… Ebben a világban elképzelhetetlen, hogy valaki orvos legyen orvosi egyetem és tanárok nélkül.
Ugyanígy kell történnie a lelki gyermekkel is. Nem juthatsz el a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére anélkül, hogy tanítvány lennél az Ő iskolájában. (Pál elszakadván tőlük, elválasztá a tanítványokat, mindennap értekezvén… iskolájában. Apostolok cselekedetei 19:9)
Isten újjászül bennünket, nekünk ajándékozza a Szent Lelket, hogy vezessen minket, és az iskolájába helyez, ahol lelki szüleink és tanítóink vannak, hogy az Ő országának mércéje szerint neveljenek fel.
Mindent megadott, amire szükségünk van ahhoz, hogy eljussunk arra a nagyságra, amelyre teremtettünk. (A kiből az egész test szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén minden kapcsolat segítségével, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkája által, a testnek növekedését munkálja. Efézus 4:16)
Az egyház célja
Ennek a tanítványképző iskolának egyetlen célja van: hogy a tanítvány olyanná váljék, mint a Mestere. Mindnyájunknak el kell végeznünk ezt az iskolát, amelynek végső célja, hogy Isten Fiának képe kiformálódjon bennünk. (Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; ha pedig tökéletes lesz is, olyan lesz mindenik, mint az ő mestere. Lukács 6:40)
Isten Fiát a mennyei Atya azért küldte a földre, hogy megalapítsa az egyházat, amely Krisztus teste. Ő a tanítványképző iskola, az egyház alapítója, és szeretettel gondját viseli. (Felépítem az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. Máté 16:18; Mert senki sem gyűlölte soha a maga testét, hanem táplálja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat. Efézus 5:29)
Az Úr Jézus tanítványokat tett, majd elküldte őket az egész világra, hogy ők is tanítványokat tegyenek, és beírassák Krisztus iskolájába mindazokat, akik be akarnak lépni ebbe az iskolába. (Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket… Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek. Máté 28:19-20)
Példának vehetjük az Úr tanítványait, de különösen Pál apostolt. Egész életét Krisztus egyházának szolgálatába állította.
Tanítványokat tett, akiket azért tanított, hogy Isten elé állíthassa őket mint Krisztusban tökéletes tanítványokat. (Intvén minden embert és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesen állassunk elő a Krisztus Jézusban: A miért fáradozom is, tusakodván az ő ereje szerint, a mely én bennem hatalmasan munkálkodik. Kolossé 1:28-29)
A tökéletesedés folyamata
Csak az Ő iskolájában csiszolódhatnak a tanítványok közötti kapcsolatok addig, amíg el nem jutnak az érettségre és a teljes egységre mindenben; arra az egységre, amely az Ő örök országában is megmarad. (Hogy mindnyájan egyek legyenek; a miként te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk. János 17:21)
Az embernek sokféle próbán kell átmennie, hogy az iskola során elsajátítsa az Úr Jézus jellemvonásait, és méltónak találtassék arra, hogy Istennel lakjék, együtt mindazokkal, akik elvégezték ezt a tanítványképző iskolát, és akiknek jellemébe belevésődtek az Ő vonásai.
Vegyük példának a hosszútűrést. Hogyan vésődhet bele a jellemünkbe?
Először megtanuljuk és magunkévá tesszük az Úr tanítását arról, hogy ne álljunk ellen a gonosznak; aztán, amikor próbák érnek bennünket, a gyakorlatban is alkalmazzuk, lelki szüleink nyomdokain járva, akik maguk is az Úr Jézus nyomdokain járnak. (És a ki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsóruhádat, engedd oda néki a felső ruhádat is. És a ki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. Máté 5:40-41)
A türelemnek ezen az iskoláján, amely tökéletes munkát végez, mindnyájunknak át kell mennünk, mert csak így jut el a jellemünk a tökéletességre. (Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartás pedig tökéletes munkát végezzen, hogy legyetek tökéletesek és épek, minden fogyatkozás nélkül valók. Jakab 1:2-4)
Ez a cikk a Krisztus teste, az egyház – online füzet – Tiszta Ige című kiadványból származik, amely .pdf formátumban ingyenesen elérhető az interneten.
Tovább a következő cikkre: A tagok szerepe Krisztus testében – Tiszta Ige – Lelki ébredésről szóló cikkek
Hozzászólások
Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.