Nem csupán megbocsátást nyerni, hanem átformálódni Krisztus képére

0 olvasás0 letöltés 0 hozzászólás

Sokan abban reménykednek, hogy csupán az Úr utolsó órai irgalma által jutnak be a mennybe. A Krisztushoz való hasonlóságot a halál utánra halasztják, aki pedig hirdeti, azt eretnekséggel gyanúsítják.

Kérdezz meg egy mai keresztyént, hogyan jut be a mennybe, és szinte mindig ugyanazt a választ kapod: „Nem a magam cselekedetei által, hanem az Úr irgalmából. Nincs ember bűn nélkül. Vétkezünk, megtérünk, Isten pedig megbocsát.” Sokan évtizedeken át ugyanabban a körben élnek: elesés, bűnvallás, aztán újra elesés ugyanazokban a bűnökben, a haragban, a hiábavaló beszédben, a rágalmazásban. Életük végén ahhoz az egyetlen reménységhez kapaszkodnak, amely megmaradt nekik: hogy Isten irgalma az utolsó órában megbocsát nekik. A Krisztushoz való hasonlóságot pedig a halál utánra vagy a feltámadásra halasztják, amikor majd Isten olyan módon változtat át minket, amelyet senki sem tud megmagyarázni.

Amikor az igazság eretnekségnek látszik

A hanyatlás olyan nagy lett, hogy gyanakvással fogadják azt a tanítást, hogy az ember már ebben az életben növekedhet, sőt növekednie is kell Krisztus teljes nagyságáig. Egyesek túlzásnak tartják, mások lelki gőgnek, megint mások egyenesen eretnekségnek nevezik. Pedig ez nem új gondolat, hanem az Úr parancsa: „Legyetek azért ti tökéletesek, miképen a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). A gazdag ifjúnak, aki azt kérdezte, hogyan örökölheti az örök életet, az Úr így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni… jer és kövess engem” (Máté 19:21). Pál teljes erejével azon munkálkodott, „hogy minden embert tökéletesen állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kolossé 1:28), az egyház pedig szolgákat kapott „a szentek tökéletesbítése céljából… míg eljutunk mindnyájan… a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” (Efézus 4:12–13).

Még az oly gyakran idézett ige sem engedi, hogy ölbe tett kézzel várjunk: „tudjuk, hogy ha nyilvánvaló lesz, hasonlókká leszünk ő hozzá”, hiszen János rögtön hozzáteszi: „És valakiben megvan ez a reménység ő iránta, mind megtisztítja magát, amiképen az is tiszta” (1János 3:2–3). A jövőbeli reménység mostani munkát kíván.

Isten terve: Fiának képe

Amikor Isten megteremtette az embert, így szólt: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Mózes 1:26). Az angyalokat szolgáknak teremtette, az embert azonban arra, hogy a Fiú testvérévé váljon: Isten „eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen az elsőszülött sok atyafi között” (Róma 8:29). Ez az örökkévalóságban elkészített terv.

A kereszten hozott áldozatnak ebben a tervben pótolhatatlan helye van. Nélküle nincs bocsánat és nincs megváltás: Krisztusban „van nékünk váltságunk az ő vére által, a bűnöknek bocsánata” (Kolossé 1:14), és az üdvösség ajándék, „nem cselekedetekből” (Efézus 2:8–9). A kereszt azonban nem az út vége, hanem a kapuja. Megtisztít minket, hogy beléphessünk Krisztus iskolájába, ahol a Szent Lélek azon munkálkodik, hogy levetkőztesse rólunk a régi embert, és arra vezessen, hogy „felöltözzük amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett” (Efézus 4:24). A bocsánat a küszöb, nem a cél.

Senki sem lesz tökéletes zongorista pusztán a kották olvasásától. Úgy lesz azzá, hogy órákon át gyakorol, és a legapróbb részletekig utánozza a tanárát. Ugyanígy az Úr vonásai – a hosszútűrés, a szelídség, a szeretet – sem pusztán értelmi hit által formálódnak ki bennünk, hanem úgy, hogy tőle tanulunk (Máté 11:29), és legyőzzük a megpróbáltatásokat, mert „a béketűrés pedig tökéletes munkát végezzen, hogy legyetek tökéletesek és épek” (Jakab 1:4).

Kétezer éven át elrejtett terv

A Sátán nem tagadta meg a keresztet; kettévágta a tervet. Megtartotta a bocsánatot, és elrejtette a tökéletességet, ahogyan a pusztában is csak egy részét idézte az Írásnak az Úrnak. Ugyanazt a kételyt csempészte be, mint az Édenben: „Csakugyan azt mondta az Isten?” (1Mózes 3:1). Valóban le lehet győzni a bűnt? Valóban erre az életre szól a parancs: „Legyetek tökéletesek”?

Az évszázadok során ez az ajánlat többféle alakot öltött. Először az üdvösséget szertartásokhoz, fizetségekhez és alamizsnához kötötték, az Írást pedig olyan nyelveken olvasták, amelyeket a nép nem értett. Amikor a Biblia az emberek kezébe került, az ajánlat megváltozott: elég elhinned, hogy Valaki más fizetett helyetted. Azután jött egy részleges megszentelődés, önmegtagadás és tanítványság nélkül. A formák különböznek, de a lényeg ugyanaz maradt: az üdvösséget a bocsánatra szűkítették, Isten tervét pedig elrejtették. Ez a széles út olcsó ajánlata, amelyen a sokaság jár, a szoros kapu helyett, amely árat követel (Máté 7:13–14).

Ennek a csonka evangéliumnak a csődje az élet végén mutatkozik meg. Sokan félelemmel kutatják megmaradt bűneiket, hogy bocsánatot kérjenek értük, mert soha nem jutottak el arra a bizonyosságra, amelyet a tökéletes szeretet ad. Az Írás pedig azt mondja, hogy egyedül e szeretet által lehet „bizodalmunk az ítélet napjához”, mert „a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4:17–18), és hogy megszentelődés nélkül „senki sem látja meg az Urat” (Zsidók 12:14).

Vizsgálódás az Írás fényében

Legtöbbünk egy szemüveggel együtt kapta meg a Bibliát: annak a felekezetnek a tanításával mint szűrővel, amelyhez tartozunk. Ezen keresztül olvastunk mindent, és meg sem kérdeztük, hogy nem takar-e el előlünk valamit. Az Úr Jézus kora legvallásosabb embereinek ezt mondta: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát” (Máté 22:29).

A Tiszta Ige honlap annak szól, aki le szeretné tenni ezt a szemüveget, és változtatás nélkül, úgy akarja olvasni az Írást, ahogyan adatott. Maga az Írás mondja meg, mire adatott: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timótheus 3:16–17). Aki szűrő nélkül olvassa, újra megtalálja az oly sok évszázadon át elrejtett tervet, és megtapasztalja az Úr ígéretét: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32).

Arra hívunk, olvasd el az „Átformálódva Krisztus képére” című füzetet. Megtudhatod belőle, mi Isten terve az emberrel, milyen helye van ebben a tervben a kereszten hozott áldozatnak, hogyan formálódnak ki bennünk az Úr Jézus vonásai, és hogyan rejtették el ezt a tervet a történelem során.

Ha megértetted, hogy az üdvösség nem áll meg a bocsánatnál, és valóban vágyod, hogy átformálódj Krisztus képére, ne maradj egyedül ezzel a vággyal. Az átformálódás nélküli bocsánat, amelyet ma szinte mindenütt hirdetnek, nem az az evangélium, amelyet az apostolok kaptak. Pál már a galatákat is figyelmeztette: „Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliomra tértek át” (Galata 1:6). A romániai Gyulafehérváron rendszeresen tartunk szívébresztő alkalmakat azokkal, akik vissza akarnak térni a teljes evangéliumhoz, bármibe kerüljön is. Részletekért és a következő alkalom időpontjáért hívd a 0744 574 711 telefonszámot, vagy írj a [contact@Tiszta Ige](mailto:contact@Tiszta Ige) címre.

Hozzászólások

Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.