A hiányos evangélium csődje

0 olvasás0 letöltés 0 hozzászólás

Súlyos csődöt látunk keresztyének tömegeinél, akik azt hiszik, hogy „újjászülettek”, ám amikor a halálos ágyukon fekszenek, az utolsó száz méteren, a Sátán által kínált egyetlen lehetőséghez futnak: az Úr irgalmához a „bűnök bocsánatáért”. Sokakat látunk, akiket gyötör a gondolat, hogy nem éltek békességben embertársaikkal, hittestvéreikkel, és felkeresik őket, hogy bocsánatot kérjenek tőlük.

Ma emberek tömegeit láthatjuk, akik azt mondják, hogy évtizedekkel ezelőtt „újjászülettek”, és eszükbe sem jut, hogy el kell jutniuk a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.

Ez a súlyos megtévesztés, amely az életükbe fog kerülni, azért történik, mert Isten üdvösségi terve az ő számukra csupán a kegyesség látszatára és a bűnök bocsánatára szűkült le.

Hagyták, hogy a Sátán elhitesse velük: az „újjászületett” keresztyén életét a bukás, a megtérés, a bűnvallás, majd az újabb bukás jellemzi ugyanabban a bűnben vagy bűnökben, és ez így megy egészen a halál pillanatáig. Ez pedig azért történik, mert azt tanítják nekünk, hogy a bűnt nem lehet legyőzni, és a végén úgyis nekünk tulajdoníttatik az Úr Jézus igazsága. Sokan imádkoznak Istenhez, hogy legyőzzenek egy bizonyos bűnt vagy több bűnt (a rágalmazást, a haragot, a hiábavaló beszédet…), aztán másnap vagy harmadnap azt tapasztalják, hogy ismét legyőzték őket. Mivel keresztyén életükben nincs győzelmük a bűn felett (a harag, a mohóság felett…), nem tudják elhinni, hogy lehetséges az Úr Jézuséhoz hasonló életet élni, amely jellemük tökéletességére vezeti őket.

A vallásos ember állapota

Így arra a következtetésre jutottak, hogy ez az „újjászületett” keresztyén igazi élete, aki végül a mennybe jut, de nem annak alapján, amit a földön élt, hanem a Megváltó tökéletes élete alapján, amelyet az ő javára írnak.

Ez a vallásos ember állapota, aki prédikált, tanított, nyelveken szólt, prófétált, csodákat tett, megtartott egy napot, de nem hitte, hogy Isten teljes engedelmességben való életet kíván tőle, és azt, hogy az Úr képére formálódjék át. Élete végén azonban szörnyű meglepetés éri. (Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem a te nevedben cselekedtünk-é sok csodát? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Máté 7:22–23)

Súlyos csődöt látunk keresztyének tömegeinél, akik azt hiszik, hogy „újjászülettek”, ám amikor a halálos ágyukon fekszenek, az utolsó száz méteren, a Sátán által kínált egyetlen lehetőséghez futnak: az Úr irgalmához a „bűnök bocsánatáért”. Sokakat látunk, akiket gyötör a gondolat, hogy nem éltek békességben embertársaikkal, hittestvéreikkel, és felkeresik őket, hogy bocsánatot kérjenek tőlük.

Ennek a hiányos, csupán a bűnbocsánatra szorítkozó evangéliumnak a csődje arra kényszeríti őket, hogy kutassanak az emlékezetükben az életükben még megmaradt bűnök után, hogy bocsánatot kérjenek értük az Úrtól, az Ő kegyelmében és irgalmában reménykedve. Ez azért történik, mert nem hitték, és nem is munkálkodtak azon, hogy eljussanak a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.

Emlékeztetnünk kell azonban őket arra, hogy a Sátán által kínált „engesztelés tana”, az „üdvösség, amely csupán a bűnök bocsánatából áll”, magával hozza a büntetéstől való félelmet, mert az Írások azt kívánják tőlünk, hogy győztesek legyünk a bűn felett. (Légy vigyázó, és erősítsd meg a többit, a melyek halófélben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet teljeseknek az Isten előtt. A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az életnek könyvéből. Jelenések 3:2, 5)

Aki nem munkálkodott azon, hogy eljusson Krisztus korának mértékére, annak ez a félelem megmarad, amíg le nem hunyja a szemét. Aki elfogadja ezt a hazug ajánlatot, annak nem lehet teljes bizodalma az ítélet napján.

A tökéletesség szükségessége

Csak akkor lesz bennünk az Ő szeretete, amely tökéletes, amikor eljutunk Krisztus korának mértékére, és csak ez a szeretet űzi ki a félelmet, és ad nekünk teljes bizodalmat azon a napon. (Abban lett teljessé a szeretet mi bennünk, hogy bizodalmunk legyen az ítélet napján. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár. A ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. 1János 4:17–18)

Ha az a vallási szervezet vagy gyülekezet (csoport), amelyben vagyunk, nem valósítja meg Isten tervét, ha nem tesz tanítványokká embereket, és nem adja őket Krisztus iskolájába azzal a céllal, hogy felnevelje őket az Úr Jézus teljességével ékeskedő kor mértékére, hanem csupán a kereszten hozott áldozatba vetett hit által elnyert üdvösségre szorítkozik, akkor ez a szervezet nem Istentől van; nem Krisztus teste.

Menekülnünk kell az ilyen szervezettől, amely a Sátán tervét terjeszti, amellyel megtévesztette a világot.

Az egyház Krisztus teste, és Isten nem arra tervezte, hogy vallásos programokra hívja az embereket, hanem a szentek növekedésére és tökéletesítésére; ez a rendeltetése. (És ő adott némelyeket… evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, a szentek tökéletesbítése céljából… míg eljutunk mindnyájan… a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére. Efézus 4:11–13)

Az Úr Jézus figyelmeztet bennünket, hogy tudakozzuk a Szentírást, nehogy eltévelyedjünk Isten igazságától az Ő tervét illetően, amely jellemünk tökéletességét tűzi ki célul. (Legyetek azért ti tökéletesek, miképen a ti mennyei Atyátok tökéletes. Máté 5:48)

Hogy a Sátán meg ne tévesszen bennünket, meg kell értenünk: nemcsak arra kaptunk elhívást, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek, hanem arra is, hogy tanítványként növekedjünk, amíg el nem jutunk arra a tökéletességre, amelyet az Úr Jézus testvérének állapota megkövetel.

Ez a cikk a Krisztus képére átformálva – Tiszta Ige – Lelki ébredés forrásai című füzetből származik, amely ingyenesen elérhető az interneten .pdf formátumban.

Tovább a következő cikkre: Akiket jobban vonz a sötétség szépsége – Tiszta Ige – Lelki ébredés cikkek

Hozzászólások

Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.