Egyre többen csalódnak a kereszténység és a mai egyházak fejlődésében, amelyek többsége beilleszkedett a világrendszerbe. Így azt tapasztaljuk, hogy képtelenek vagyunk egy olyan összejövetel részesei lenni, amely valóban Krisztus Teste.

E helyzet miatt elszomorodva sokan elmennének, de nincsenek meggyőződve arról, hogy találnának-e, egy kompromisszummentes gyülekezetet. A bátrabbak visszavonulnak, és úgy döntenek, hogy egyedül élik meg a keresztény életet.

Így két magatartással találkozhatunk:

• az első a megalkuvás elfogadása, egy olyan hozzáállás, amely nem veszi figyelembe a Szentírás intéseit, amely megmondja, hogy kivel ne egyesüljünk. (Az emberek önimádók lesznek. akiknél megvan a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. Ezeket kerüld. 2. Timóteus 3:1-5) Olvassátok el az Ezsdrás 4:1-5-öt!
• a második pedig a visszavonultság és a magány, anélkül, hogy Krisztus Testének részévé akarnának válni, egy olyan magatartás, amely meghiúsítja Isten tervét a lelki növekedésükre. (az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta; Isten formálta a testet; Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. 1 Korinthus 12:18, 24, 27)

Mindkét hozzáállás nagyon veszélyes, mivel valójában Krisztus munkájának elutasítását jelentik az egyház/az Ő Testének tagjainak növekedése/építése terén. (miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által,Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Efézusbeliekhez 5:25-27; Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által. Efézus 2:21)

Sokunk számára az egyház, amelyhez tartozunk, már nem rendelkezik Isten által adott céllal. Sokan az egyházat csak egy olyan helynek tekintik, ahol egy kis nyugalmat találhatunk, ami egyébként a hétköznapokban a zsúfolt életmód miatt elvész.

Megtanítottak minket arra, hogy azt higgyük, hogy amit általánosságban egyháznak nevezünk, az egy olyan hely, ahol közös vallási elkötelezettségű emberek gyűlnek össze. Ez egy olyan hely, ahol énekelnek, imádkoznak, prédikációt hallgatnak, és a program után egy kicsit szocializálódnak, majd mindenki visszatér a személyes gondjaihoz és érdeklődési köréhez.

Nagyon kevés tagnak van feladata, hogy ebben a programbanrészt vegyen. A tagok túlnyomó többsége olyan helyzetben van, hogy csak nézője lehet ezeknek a vallási programoknak, munkája abból áll, hogy jelen van/ül a padon, és egy bizonyos összeggel részt vesz a gyülekezet szükségleteinek kielégítésében.

Így ezeken az összejöveteleken az egyszerű tag csak egyszerű fogyasztó, semmit sem várnak el tőle, a gyülekezetben való részvétel/jelenlét az egyetlen feladata.

A valóság azt mutatja, hogy elég sok tag már nem is jön el ezekre a vallási programokra, az épületek bizonyos istentiszteleteken meglehetősen üresek. A tagok sok esetben csak látásból ismerik egymást.

Lehet, hogy a mai napig sem volt közöd ahhoz az egyházhoz, amelynek tagja vagy, mint sokan másoknak, és nem voltál annak tudatában, hogy minden egyes tagot Isten a többi tag használatára helyezett a testbe. (Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. 1 Korinthus 12:7)

Valószínűleg normálisnak tűnt, hogy a testvéreknek csak egy kis csoportja vesz részt az egyházban. Talán természetesnek találtad, hogy sokan, akik hónapokig vagy akár évekig nem járnak az istentiszteletekre/összejövetelekre, mégis tagként maradnak a listán.

Ma jobban szükséges, mint valaha, hogy ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, hogy alaposan megvizsgáljuk, mit mond Isten Igéje arról, hogy milyen helyet kell elfoglalnunk Krisztus egyházában.

Ez a cikk az Az Egyház – Krisztus Teste című kiadvány része. Ha többet szeretne olvasni Krisztus Egyházáról, akkor ajánljuk figyelmébe az online ingyenesen elérhető Az Egyház – Krisztus Teste című füzetet.