Vonzódás az Úr Jézus jelleméhez

0 olvasás0 letöltés 0 hozzászólás

A szerelmes ember mindig gyönyörködik azokban a szavakban, amelyeket az mond, akit csodál és szeret. („Lelkem elalélt, mikor szólott." Énekek éneke 5:6; „Megtörődött az én lelkem, kívánván a te ítéleteidet minden időben." Zsoltárok 119:20)

Könnyen észrevehetjük, hogy egy választási kampányban a jelölt támogatói a lehető legragyogóbb színben tüntetik fel őt, hogy meggyőzzék az embereket, szavazzanak rá. Ezt óriásplakátokon, a rádióban, a televízióban teszik…

A jelölt pedig olyan beszédeket ír, amelyekben a lehető legmeggyőzőbb ajánlatokat teszi, hogy minél több embert rávegyen, hogy őt válassza.

Azért járnak el így, mert ítélőképességgel, a választás képességével teremtettünk. Amikor valakit nagyon csodálunk, felébred bennünk a vágy, hogy cselekedjünk, hogy döntést hozzunk.

Egyetlen kampányoló jelölt sem fog fenyegetéssel arra hívni bennünket, hogy őt válasszuk, mert akkor senki sem becsülné meg, és senki sem szavazna rá. Ha az embert vonzzák egy nagyon meggyőző jelölt ajánlatai, és őszintének tartja abban, amit ígér, akkor ennek megfelelően cselekszik: megbecsüli, és őt választja a többiekkel szemben.

Ha ez a jelölt az ajánlatai mellett szép életet is él, akkor – még ha senkit sem hív arra, hogy az életmódját is utánozza – lesznek, akik csodálatból utánozni akarják. Így teremtettünk, ezzel a képességgel.

Amikor valaki vonz bennünket, csodáljuk őt, és készek vagyunk támogatni; és ha teljes szívből csodáljuk, lesznek közöttünk, akik hasonlítani szeretnének rá. (A fiataloknál láthatjuk ezt az utánzási vágyat: szeretnének hasonlítani egy-egy zenei vagy filmsztárra öltözködésben, beszédben…)

Amikor a lélek üdvösségéről van szó, a dolgok hasonlóan történnek. Isten a követeit használja fel arra, hogy elénk tárják az életünkre vonatkozó tervét, azzal a céllal, hogy meggyőzzenek bennünket: fogadjuk el az üdvösségre szóló ajánlatát.

A választási jelölt, hogy az emberek őt válasszák, különféle előnyöket ígér nekik, de nem kéri tőlük, hogy hasonlítsanak rá, és úgy éljenek, ahogyan ő. Az Úr Jézus azonban azon túl, hogy örök életet ígér nekünk, azt a lehetőséget is felkínálja, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, hogy együtt járjunk vele az ő útjain, tökéletes életet élve. Nemcsak arra hív, hogy megbecsüljük azért, amit értünk tett, hanem arra is, hogy olyanok legyünk, mint ő. Arra hív, hogy szeressünk bele, és ezért megmutatja nekünk tökéletes jellemének szépségét. („És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok." János 12:32)

Isten nem csupán azért hív minket, hogy megbecsüljük őt, mert örök országot kínál nekünk aranyutcákkal, mert megment a pokoltól, hiszen ez nem fog arra indítani, hogy beleszeressünk, sem arra, hogy kövessük őt, és olyanok legyünk, mint ő.

Megmutatja nekünk az útjait, amelyek igazak, feltárja ragyogó szépségét, hogy vonzódhassunk hozzá, hogy csodálattal teljünk meg, hogy felébredjen bennünk a szeretet. („Mert minden ő útja igazság." 5Mózes 32:4)

Csak így szerethetjük őt teljes szívből. Csak így fogunk vágyni arra, hogy az ő útjain járjunk, és bennünk is meglegyen az a szépség, amely benne megvan. („Az Isten, az Úr Isten szól, és szólítja a földet napkelettől napnyugtáig. A Sionról, a szépség koronájáról, Isten fényesen megjelen." Zsoltárok 50:1–2)

Ezért Isten, teremtése koronája iránti szeretetében, követeit használja fel arra, hogy beszéljenek nekünk az Úr Jézusról, hogy megmutassák szíve jellemvonásait. Tanítványai azért küldettek, hogy leírják nekünk Isten képmását, hogy megmutassák szíve szépségét, és tökéletes szépségével hozzá vonzzanak bennünket.

Senkit sem vonzhat az ő szépsége, ha nem hallott róla, ha nem látja szíve vonásait, ha nem ismeri az útjait, a természetét. („Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanak pedig prédikáló nélkül?" Róma 10:14; „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt." János 6:44)

Ha tökéletes jellemének szépsége vonz bennünket, csodálni fogjuk és teljes szívből szeretni; csak így ébred fel bennünk a vágy, hogy ugyanazok a jellemvonások legyenek meg bennünk, amelyek benne megvannak. („Kényszerítlek titeket, Jeruzsálem leányai, ne költsétek fel, se ne serkentsétek fel a szerelmet, mígnem akarja!" Énekek éneke 8:4)

Ha csak azért hívtak bennünket megtérésre, hogy ne jussunk pokolra, és aranyutcákon járhassunk, de nem mutatták meg nekünk az Úr szívének szépségét, ha nem tárták elénk, hogy az ő célja az, hogy az ő jellemvonásai legyenek meg bennünk, akkor vigyáznunk kell, mert akik ezt az üzenetet hozták nekünk, hamis, hiányos evangéliumot hoztak. Őket nem Isten küldte. Ha ilyen evangéliumot fogadtunk el, a Sátán megtévesztett bennünket.

Ismerjük el őszintén: milyen evangéliumot hoztak nekünk? Olyan emberek voltak, akik azt prédikálták, hogy ha nem térünk meg, az örök pokol lesz az osztályrészünk? Arra tanítottak, hogy csak azért becsüljük meg és legyünk hálásak neki, amit értünk a kereszten tett? Vagy Isten követei voltak, akik elénk tárták az Úr szívének szépségét? Vonzottak engem az ő jellemvonásai? Felébredt bennünk a szeretet, és vágytunk arra, hogy ugyanazok a szép vonások legyenek meg bennünk, mint benne?

Isten teljes szépségével vonz bennünket, és elvonultatja előttünk szíve egész szépségét. Ahogyan Mózesnek megmutatta szíve szépségét, úgy fogja megmutatni nekünk is. Elvonultatja előtted minden szépségét. (2Mózes 33:19) Azért teszi ezt, hogy beleszeressünk szíve vonásaiba, hogy felébredjen bennünk a szeretet.

Dávid forró vágya (amelynek minden, az Úrba szerelmes ember vágyának kell lennie) az volt, hogy egész életében az Úr házában lakjon, hogy az Úr szépségét szemlélje. („Egyet kérek az Úrtól, azt kívánom: hogy lakhassam az Úr házában életem minden idejében, hogy lássam az Úrnak szépségét." Zsoltárok 27:4)

Ha a pokoltól való félelem miatt jövünk Istenhez, akkor nem részesültünk a Krisztus dicsősége evangéliumának fényességében, aki az Isten képe. („Ha pedig a mi evangyéliomunk el van takarva, azoknak van eltakarva, a kik elvesznek; a kikben e világ istene megvakította a hitetlenek gondolatait, hogy ne lássák a Krisztus dicsősége evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe." 2Korinthus 4:3–4)

Az evangélium minden tanítása (parancsolata) az Úr Jézus egy-egy vonását rejti magában, jellemének tökéletes szépségét hordozza. Amikor az útjaira, a parancsolataira tekintünk, valójában Krisztus szépségére tekintünk, aki az Isten képe.

Parancsolatainak gyönyörűségünkre kell lenniük, mert őt jelenítik meg. („És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek." Zsoltárok 119:47; „A te parancsolataid az én gyönyörűségem." Zsoltárok 119:143)

Ezért mondja az Úr Jézus: „Ha szerettek engem, az én parancsolataimat megtartsátok…" (János 14:15), vagyis aki engem szeret, az a parancsolataimat is szereti, és gyönyörködik bennük, mert parancsolataim az én jellememet fejezik ki, azt mutatják meg, milyen vagyok én.

Senki sem tudja őt teljes szívéből csodálni és szeretni az örök pokol büntetésétől való félelemből, hanem csak akkor, ha az Úr ragyogása, az ő Igéjének ragyogása vonzza. Csak így ébred fel a forró vágy, hogy olyanok legyünk, mint ő. Csak így érhető el az a cél, amelyre teremtettünk: hogy olyanok legyünk, mint az Úr Jézus, a mi Vőlegényünk.

Csak amikor valóban vonz bennünket az Úr szívének szépsége, akkor fogunk késztetést érezni arra, hogy utánozzuk őt, és arra vágyni, hogy ugyanolyan szívünk legyen, mint neki.

Ha valaki megmutatja nekünk az Úr szépségét, és vonzódni kezdünk hozzá, annak eredménye a szeretet lesz. Szemléletes képpel élve: kapcsolatunknak két jegyes kapcsolatához kell hasonlítania, akik vonzódnak egymáshoz, és ahol teljes szívből fakadó szeretet van.

Ha csodáljuk az Úr Jézus vonásainak szépségét, és vonz bennünket, akkor mi is vágyni fogunk rájuk – ez a kiindulópont. („Kényszerítlek titeket, Jeruzsálem leányai, ha megtaláljátok szerelmesemet, mit mondjatok néki? Hogy betege vagyok a szerelemnek." Énekek éneke 5:8)

A szerelmes ember mindig gyönyörködik azokban a szavakban, amelyeket az mond, akit csodál és szeret. („Lelkem elalélt, mikor szólott." Énekek éneke 5:6; „Megtörődött az én lelkem, kívánván a te ítéleteidet minden időben." Zsoltárok 119:20)

Ha nem innen indultunk, ha nem vonz bennünket az ő szívének szépsége, ha parancsolatai és útjai nem a mi gyönyörűségünk, ha csak az ígéreteiért szerettük őt, akkor az új élet még nem kezdődött el. („Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt." János 6:44)

Ez a cikk az Átformálva Krisztus képmására – Tiszta Ige – Lelki ébredés forrásai című füzetből származik, amely ingyenesen elérhető az interneten .pdf formátumban.

Tovább a következő cikkhez: Az ő felesége elkészítette magát – Tiszta Ige – Lelki ébredésről szóló cikkek

Hozzászólások

Nem kell fiók — add meg a neved és az e-mail-címed.